Egy szokás rögzítéséhez elvileg 21 nap szükséges, és azon épp most jutottam túl. Tény, hogy megszoktam, hogy más dolgokat eszem, mint a család többi tagja, vagy mint mások, de attól ez még néha fáj.

A férjem mostanában nagyon finom friss kenyeret szokott beszerezni egy kisboltból, no annak még az illata is elgondolkodtat, hogy meddig is kell nekem ezt a programot csinálnom, és egyébként is minek. 

Az a nagy szerencséje a programnak, hogy az állandó főzéssel és az ételek előkészítésével jól lefoglal ahhoz, hogy ne kezdjek el más ételek után kutakodni a spájzban, és a heti bevásárlólista olyan hosszú, hogy nem jut idő arra is, hogy egyéb dolgokat is levegyek az áruház polcairól. Mivel a picur miatt amúgy is nagyon kevés időm van mindenre, ezért örülök, ha egyáltalán van időm elkészíteni az ételeket, majd megenni őket. 

Még mindig úgy érzem minden étkezés után, hogy "Na hol a desszert vagy a második fogás?", pedig főétkezések alkalmával a legtöbbször jóllakok. Ez biztosan már csak a kívánás a korábbi ízek iránt. Vajon ez mikor fog elmúlni? Attól, hogy most is jókat és finomakat eszem, attól még szeretem az édességet. Mikor fogom őket nem kívánni? Mikor leszek rájuk immunis? Lesz egyáltalán ilyen?

Épp ma reggel sikerült elérnem a -4 kg-ot, melyet már nagyon vártam, és amelynek módfelett örültem. Még mindig hiányzik 2,5 kg fogyás ahhoz, hogy a 2. gyerekkel felszedett súlytól megszabaduljak, de hol van az a 2,5 a 4-hez képest? Még 3 hét és biztosan meglesz!

Ha sikeresen lemegy az első hónap, akkorra Norbis hamburgerrel tervezem magam jutalmazni. Ez igazából csak egy kicsi eltérés a diétától, ugyanis - ahogy az Update pékségben olvastam - a hamburgerben 21-26 g szénhidrát van csak. Így is szoktam néha eltérni a tervezett étrendtől, no leginkább az uzsonnát illetően, de nem eszem többet és nem bűnözök, ami a legfontosabb jelenleg. Arra gondoltam, hogy az első két hónap után még étellel jutalmazom magam, a 3 hónapos program végén pedig esetleg egy új ruhadarabbal, vagy egy olyan régi ruhával, amit már nagyon régen nem vettem elő a szekrényből. Ez így mindig ad erőt a jövőre nézve is a folytatáshoz.